, (tisz-t-a-ság) fn. tt. tisztaság-ot, harm. szr. ~a. 1) Mocsok, szenny nélküli tulajdonsága vagy állapota valaminek. Szobák, bútorok, edények, öltözékek tisztaságára ügyelni. A tisztaság második egészség. (Km.). 2) Erkölcsi ért. lelki, szivbeli tisztaság; szűzies tisztaság, azaz, szemérmes élet. A Bécsi codexben: tisztaség; így kazdagség, magasség stb.; V. ö. ~SÁG, ~SÉG képző.