, (tisz-t-ěs) nm. tt. tisztěs-t v. et. tb. ~ok. Személyre vonatkozva am. külseje, magaviselete, érett higgadt szora, vagy rangja miatt tiszteletet gerjesztő. Tisztes férfi, asszony. Tisztes öreg úr. A mi biránknak igen tisztes személye van.
"Szüzek, szép leányok, szép kisded gyermekek,
Vélek egyetemben szép tisztes szömélyek.
Temesváry István. 1569-ben. (Thaly Kálmán gyűjteménye I. Köt. 66. l.).
Tárgyra alkalmazva am. illemes. Tisztes öltözet.