, (tisz-t-a-as) mn. tt. tisztás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Idegen vegyitékü részektől ment, a maga nemében híg, salaktalan, söprütlen stb. Tisztás liszt, melyben korpa nincsen. Tisztás égettbor. 2) Főnévileg (tárgyesete: tisztás-t, tb. ~ok). Mondják erdőről, melynek egyes részeiben fák nincsenek, mert vagy kivágták azokat, vagy nem termettek, nyilt hely az erdőben.