, (tim-ár) fn. tt. timár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Széles ért. mesterember, ki különféle állatok nyers bőreit bizonyos csávalében áztatva megpuhítja, szőreiktől megtisztítja, s úgy készíti el, hogy némely használatra alkalmasak legyenek. Kűlönbözik tőle: szűcs, ki a bőröket szőröstül gyapjastúl készíti ki. Szorosb ért. amaz mészszel, cserből, gubacsból és timsóból csinált csávával dolgozik, s idomítja a bőröket. Mennyiben a németek által gyakorlott mód szerint készíti műveit, német timár a neve, különböztetésül az ősi honi módon dolgozó magyar timár-tól, vagy cserző vargá-tól ki sarunak s bocskornak való durvább munkákat gyárt ló, tehén és ökörbőrből. Ide tartoznak (törökből kölcsönzött szóval) az úgy nevezett tobakok, kik juh és kecskebőrből fehér kutyaganajjal és szömörczével kordoványt, szattyánt és irhabőrt gyártanak; továbbá a fehértimárok, kik különösen őz és szarvasbőröket készítenek ki.
A szoros értelemben vett timár a tim-tól, azaz timföldtől, timsótól vette nevét, mely a timárcsávának egyik lényeges kellékét teszi; tehát timár eredetileg am. timsóval csáváló (Gyarmathi Sámuel). Közel áll hozzá hangokban is a franczia tanneur (Lohgerber), melyet tan (angolul: tan), tanner stb. szókkal együtt Regnier a középkori latin tannum (Gerberlohe, Lohe) szótól származtat.