, (tin-ór-ú) fn. tt. tinórú-t, tb. ~k. Gombanem, melynek kalapja v. süvege alul likacsos, és majd minden fajai domboruak, honnan latinul: boletus, görögül: βωλιτης (talán βωλος szótól, mely am. a német Klosz, Klump = buczok, csomó). Ezen alapfogalomból kiindulva a tinórú talán annyi mint tomorú v. domorú, azaz domború és így törzse tinor am. domor, dombor. Párizpápainál: úrgomba. Figyelmet érdemel a székely tinótorty, mely szintén gombát jelent; e szerént, tinórú talán annyi volna mint tinó-orru, t. i. a tinóorrához hasonló. V. ö. TINÓTORTY.