, (tin-ó) fn. tt. tinót, harm. szr. ~ja v. tinaja. Széles ért. minden kiherélt bikaborju, kétéves korától mintegy negyedfű koráig, midőn tudniillik ökörré növekedik. Ellentéte: üszőborju, melyből tehén leszen. Szükebb ért. három, négy éves fiatal ökör, melyet már be is szoktak fogni; ez érteményben máskép: tulok. Innen a közmondat: tanulj tinó, ökör lesz belőled. Tinókat járomba fogni, tanítani. Tinókon szántani. Szilaj tinó. Kicsin tinó nagy a járom. (Km.). Innen vették a Tinód helységek is nevöket, mint: Lovad, Kecskéd, Szamárd, Disznód, Maglód stb. a lótól, kecskétől stb. Vámbéry Á. szerént a tinó (juvencus) csuvasul: tina, csagataj nyelven tana, oszmanli török nyelven: dana.