, (tim-cs-ěl) áth. m. timcsél-t. A székelyeknél különféle értelemben divatozik. 1) Az áztatott kenderszálakat száraikról lefejti, tehát mintegy kis tincsekre szedi. 2) A fonalcsomót kisebb fürtökre, vagyis tincsekre választja. 3) A fát apró részekre hasogatja, s kötésekbe szedi. V. ö. TINCS. 4) Hizlal, kövérít. Ez érteményben is egyezik a tincs szóval, mennyiben hizlalni annyit tesz, mint a testet tömötté tenni. Szintén ettől származik a rokon érteményü tincsődik.