, (tim-cs azaz töm-cs) fn. tt. tincs-ět. Szőr- vagy fonalszálakból való kisebb nagyobb fürt, vagy csomó, maroknyi tömeg. Egy tincs kender, len; egy tincs haj, szőr, gyapjú, vessző. Egy tincs haját kiszakasztották. Hangzóváltozattal: tencs, pl. Szabó Dávidnál ,matring szó alatt. Másképen ugyan ő nála: cset, zseréb.
Alapértelménél fogva legvalószinübb, hogy gyöke tim a tem v. töm szóval rokon, mintha volna: tömes v. temes, azaz, kisebb tömeg vagy csomó, öszvehuzva: tencs, töncs tincs, mint a lom, rom, kam, bom gyökökből loncs, roncs, kancs, boncz. Rokon vele a csomóba vert méznek tung neve is. V. ö. TAM, gyök; és TINCSEL, TINCSŐDIK.