, fn. mely önállólag nem, csak öszvetételekben divatozik: timany, timércz, timföld, timkő, timsó. Ide tartozik a timmal dolgozó timár neve is. Eredeti jelentésére nézve mennyiben a tim illetőleg timsó más sóktól főleg abban különbözik, hogy öszvehuzó, öszveszorító, s mintegy tömegesítő erővel bír, azt lehet vélni, hogy a tem v. töm igével rokon, vagy azonos. V. ö. TIMANY.