, (til-al-om) fn. tt. tilalm-at, harm. szr. ~a. Az erkölcsi törvényes hatalom erélyes és határozott nyilatkozata, mely által valamit tenni tilt, vagyis korlátot jelöl ki, melyet áthágni nem szabad. Isteni, emberi tilalom. Kihirdetni a tilalmat. Tilalom ellen cselekedni. A tilalom a cselekvési vágyat akaratot visszatartóztatja, valamint egyik ellentéte a parancs az akaratot tevésre kényszeríti, az engedély pedig az akaratnak szabad tért nyit.
Törzse az önállóan nem divatos tilal ige, mint általán az alom elěm alakú főnevek jobbára hasonló törzsökből származtak. V. ö. ~ALOM, ~ELEM, névképző.