, (til-ó) fn. tt. tiló-t. Lábakon álló keskeny váluforma eszköz, egyik sarkán szegbe illesztett, s föl-alá mozgatható nyellel ellátva, melylyel az áztatás után megszáradt kendert és lent markokra fogva tördelik, hogy a pozdorjától megtisztítsák. Átv. öszvetéve: nyaktiló, a francziául úgy nevezett guillotine, az emberek lenyakazására használt gép.
E szó, mint alakjából kitünik, eredetileg részesülő az elavult til igéből, mely valószinüleg nem egyéb, mint a tal tol s talán lágyítva gyal, honnan gyalu am. famívesek azon szerszáma, melylyel a fának fölületéről szijácsokat, szilagokat szelnek mintegy tolnak le; hasonlóan a tiló is am. taló toló, mert vele a kender- és lenszálakról a pozdorját letolják. Vámbéry szerént csuvas nyelven: tíla, szintén am. a magyar tiló; továbbá csagataj nyelven til-mak am. tör-ni, darabol-ni, s tilim, valamint az oszmanli dilim am. darab. Eléjön a francziában is tiller v. teiller am. tilólni és tillote v. tillotte v. tillole am. tiló.