, (til-t) áth. m. til-tott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Korlátot von vagy jelöl ki, melyet áthágni nem szabad, vagyis bizonyos helyiségtől eltávolít. A határt a vadászok, a rétet, erdőt a legelő barmok elől eltiltani vagy a vadászokat a határból, a barmokat az erdőből kitiltani. A kóborló idegeneket kitiltani a városból. 2) Szélesb ért. jogszerü hatalomnál fogva s büntető fenyegetés mellett kimondja és rendeli, hogy valamit cselekedni, elkövetni nem szabad. A szerencsejátékok némely nemeit tiltják a törvények. Ezt az ész és az Isten törvénye tiltja. "Megtiltván (ma: eltiltván) az ördögöket, hogy engömet ne illessenek. (Nádor-cod. 88. l.). A rendőri szabályok tiltják az éjjeli dorbézolást. Megtiltani, eltiltani valamit. Letiltani valakit az ügyvédi gyakorlatról. Az erkölcstelen könyveket, a fegyverviselést betiltani, használat elől elzárni. A székelyeknél: tit.
"Titnak rózsám, titnak tőlled,
Titkon se beszéjek veled.
Székely népdal.
A régieknél is a viszonyszó részint tól, től, részint ról, ről raggal jár. "De tilutoá vőt igy (egy) fa gyimilcsétől azaz, rendelé, hogy egy fa gyömölcséből ne egyék. (Régi Hal. beszéd). "Azért méltán tiltja Krisztus ez szentségnek vételét az iregygyektől irigyektől. (Nádor-codex 1. lapon). "És kezdég (kezdék) űtet fegyelmeznie és róla tiltania (U. o. 84. l.).
Mennyiben a tiltás az akarati törekvésre tagadólag, akadályozólag hat, ellentéte részint a szoros értelemben vett parancsol ige, mely bizonyos cselekvésre kényszerít, részint az enged ige, mely a cselekvést a cselekvőnek önkényére hagyja. Elemzésére nézve l. TIL, (2).