, (til-os) mn. tt. tilos-t v. ~at, tb. ~ak. Ami meg van tiltva, ami nem szabad, amit az áthágás ellen elzártak, elkorlátoltak. Ide tilos a bemenet. A mi határunkban tilos a vadászat. Tilos erdő, melyben fát vágni vagy barmokat legeltetni nem szabad. Máskép: tilalmas; és valamint ez, úgy tilos is használtatik főnévül, amidőn tárgyesete: tilos-t. többese: ~ok. l. TILOS, (2).
Gyöke közvetlenül az elavult til ige, melyből os képzővel lett tilos, mint pirít, takar, vakar, magaszt igékből, piritos, takaros, vakaros (vakarcs), magasztos.