, fn. tt. tilinká-t. Vékonyhangu pásztori vagy gyermeksíp, pl. milyet a lehámzott fűzfa héjából csinálnak. Természeti hangutánzó. Eléjön ez alakban mint székely szó Gyarmathi Sámuelnél és Szabó Dávidnál. Általánosb kiejtés szerént: tilinkó. A tilin v. tilink törzs hangutánzónak látszik. Vullers persa szótárában ez áll: "Tilíng () digitis pulsare instrumenta musica daf (tympanum manuale) et dájirah (ugyanaz) dicta vel similia.