, (tikk-ad) önh. m. tikkad-t. 1) A nagy fáradság miatt vagy más okból ellankad. "Eszesség-e vallyon fölöttébb terhelnünk magunkat, hogy eltikkadjunk a terh alatt? (Pázmán, préd. 89. l.). 2) Mondjuk gyönge növényekről s leveleikről, midőn a nagy forróságtól lankadnak, fonnyadnak, lekonyúlnak. "Ha igen rökkenő helyen vagyon, a levelei meg tikkadnak és sárgulnak. (Lippai Virágkert 61. l.) Szabó D. és Gyarmathi S. ,fúlad szóval értelmezik. Innen amennyiben általán is a tikkadó emberről azt szoktuk mondani, hogy lélekzete fogy, s mintegy elfúlad, továbbá a tikkadó növényekről máskép azt mondjuk, hogy a hőség elfojtotta őket: innen valószinü, hogy a tikkad eredeti jelentése: fúlad, elfúlad, és így gyöke azon hangutánzó tik, melyből tikácsol (azaz fuladozva köhécsel) származott. Szabó D. is a ,tikkad szót így értelmezi: fúlad. Gyarmathi Sámuel szintén e fogalom alapján a német sticken, ersticken szókkal rokonítja. Más nézet szerént a ,tikk gyök egyeznék a csök v. csökk gyökkel, melytől csökken, csökkent igék származnak, s rokon érteményüek a tikkad, tikkaszt szókkal.