, fn. tt. tigris-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A ragodozó négylábu állatok rendébe sorozott kegyetlen, marczona fenevad, mely öldöklő vágyát mintegy gyönyörből akkor is űzi, midőn éhét szomját eloltotta. Lakik Ázsiának forró övü tartományaiban, szőre halaványsárga, hosszu fekete csíkokkal tarkázott, melyek hátáról hasa alá nyúlnak. (Felis tigris, latinul, görögül szinte tigris, németűl: Tiger; a törökben: kaplon, fő magyar családok régi nevezete s egy helynévben ma is élő szó). Átv. ért. a vérengző kegyetlen embernek jelképe. Tigris téjjel szoptatott, tigristejen nevelt ember. Nevét a nagy pusztai komondoroknak is szokták adni. Tigris ne!