, (tet-tet-ěs am. tet-sz-et-ěs) mn. tt. tettetěs-t v. ~et, tb. ~ek. Szabó Dávidnál am. színlett, színrevaló; tehát látszatos, ami bizonyos szinben, alakban vagy álarczban tünik elé. Így a régieknél is, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben "Tettetösképen békeségöt szerze az érsökkel. (83. lap.). Molnár A. szerint: kitünő (egregius, conspicuus). V. ö. TETTET, (2).