, TESTĚSÜL, (test-ěs-űl) önh. m. testesűlt. Testet vesz magára, teste nő, gyarapodik; testessé, vastaggá, kövérré lesz. Keresztény hittani ért. Krisztus, mint Isten megtestesült, midőn emberi testbe öltözött. Átv. mondjuk elvont tárgyról, midőn mintegy érezhetővé leszen vagy megrögzött tüneménynyé válik. Megtestesült ostobaság, tunyaság.