, TÉVŐ, (tě-v-ő) mn. mint részesülő tt. tevő-t. Aki valamit tesz. Leginkább öszvetételekben divatozik. Jótevő emberek. Gonosztevő latrok. Kártevő szomszéd. Sőt mondjuk: kártevő barom, jégeső. Különös sajátságul fordul elé ily mondatokban: Mi tevő legyek? = mit tegyek? Én a tevő lennék = én azt tenném. Mint főnév jelent személyt, ki valami tettet követ el. A kártyajátékban tevőnek mondják, ki valamely kártyára, huzásra stb. bizonyos mennyiségü pénzt nyereség vagy veszteség fejében kitesz. Végre tevő, vagy szokottabban tévő, azon vesszőből font, és sárral betapasztott ajtócska, melylyel a kemencze vagy katlan száját beteszik, bedugják, máskép: előte.