, (tet-sz-ő) mn. tt. tetsző-t. 1) Látszó, szembetünő; valamely szint, alakot, álképet mutató. A távolban feltetsző hegyek sötétlenek. A házak közől kitetsző torony. Kitetsző vagy mint juhok közől a szamár. (Km.). Szélesnek tetsző víz. Néha a betegnek tetsző ember legjobb egészségben van. 2) Kedélyünkre kedvesen ható. V. ö. TETSZIK.