, (té-tova) ösz. ih. Rendetlen s ideoda hajló irányban; erre-arra. Tétova járni kelni, bolygani. Szemei tétova járnak. Tétova kap v. kapdos. 2) Használják főnév gyanánt is, a határozatlan s ingadozó kedélyállapot kifejezésére.
Az ikerszók osztályába tartozik, s némi módositással egyezik vele mint igehatározóval: téltúl.