, TÉVĚLYG, (té-v-ěly-ěg) gyak. önh. m. tévělyěg-tem, ~těl v. tévelyg-ěttem, ~ěttél, tévělygětt, htn. ~ni v. tévelygeni v. tévělygni. Igazi utat, irányt vesztve folytonosan ide-oda járkel, bolyong. Erdőkben, úttalan pusztákon tévelyegni. Egész éjjel tévelyegtünk. "Nem tévelyeg az, ki elvesztett utját megtalálja. Gr. Eszterházy Miklós nádor, Rákóczi Györgyhöz 1644-ben.