, fn. tt. tevé-t. A kérődzők osztályába tartozó s igen hasznos házi állat Ázsiában és Afrikában, mely hét nyolcz lábnyi magas, hosszú, görbe, és bozontos nyakú, idomtalan lábszáru, egy vagy két pupos hátu. A homokos és vizetlen sivatagokon teherszállitásra igen alkalmas állat. Két púpos teve (camelus bactrianus); egy púpos teve (camelus dromedarius). Teve, ha rühes is, többet bír, mint az egészséges szamár. (Km.). Tevének mind nyaka mind szőre haszon. (Km.). Görbe mint a teve háta. (Km.).
Egyezik vele a török deve, csagataj tive (Abuska), mandsu temen, mongol temegen; továbbá Dankovszky és Gyarmathy szerént az illir deva, ugyanazok és Jancsovics szerént a szláv tyava; ez utóbbiak hihetőleg a török-tatár és magyar nyelvek után.