, (té-v-ed) önh. m. téved-t. 1) Az egyenes, czélravezető, igazi irányt vagy utat elvesztve ide-oda bolyong. Éjjel, sürü erdőben eltévedni. 2) Átv. téved az emberi ész, midőn az észtan szabályaitól önkénytelenül eltérve hibásan vélekedik, itél vagy okoskodik, midőn az igazság ösvényét akaratlanul elhagyja, hibát követ el. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy... Az ember vajmi gyakran téved itéletében. Számadásomban tévedtem. "Sokat tanultam tévedve szól a bölcs, s nem csodálatos dolog-e, hogy tapasztalásainkból mégis semmit nem tanúlunk meg oly későn, mint azt, mit legtöbbször tapasztaltunk, hogy könynyen tévedhetünk. B. Eötvös J. (Gondolatok). V. ö. TÉ, TÉV.