, (té-v) elavult s újonnan fölélesztett fn. tt. tév-et. Tulajdonkép menésre vonatkozva jelenti azon állapotot, midőn valaki a helyes, a czélszerü iránytól eltér. Ezen érteményre mutatnak származékai: téved; tévelyeg, téves, téveszt stb. Átv. az észjárásnak, gondolkodásnak az igaztól, a valótól eltérése. Öszvetételekben némely új szók alkotására alkalmazzák, pl. téveszme, tévtan, tévokoskodás.
Eredetére nézve l. TÉ. Hangáttétellel egyezik vele vét ige, mely eredetileg annyit tesz, mint téveszt, pl. elvéti az utat, a számlálást stb. V. ö. VÉT.