, (tet-ő-öz) áth. m. tetőz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. Az épületre tetőt azaz födelet rak; tetővel föd. Tetőzni a házat, templomot, tornyot. Midőn a tető alatt nem épületrészt, hanem más fölületet, magasságot, pl. csúcsot, halmazt, hegyességet értünk, közönségesebb szokás szerint tetéz kifejezéssel élünk. A baglyát, kazalt tetézzük nem tetőzzük, kivévén, ha külön tetőt csinálnánk vagy emelnénk fölébe. V. ö. TETÉZ.