, (tet-sz-et) fn. tt. tetszet-ět. 1) Látszat, vagyis azon szin, alak, melyben valami dolog szemünkbe tünik, vagy elménkben földerül. Különösen tünemény, álkép, gyanítás, vélemény, mint a valóságnak ellentéte. Ez csak tetszet, nem valóság. Egyedül tetszet végett tenni valamit. 2) Kedves, a kedélyre kellemesen ható érzemény és tünemény. V. ö. TETSZÉS.