, (tet-é-ez, v. tet-e-ez v. tet-ő-ez) áth. m. tetéz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. 1) Valamire födelet rak, csinál, épít. Házat tetézni. Szokottabban: tetőz. 2) Öszvehalmozott, garmadába rakott holmit csúcsosan, hegyesen bevégez, beföd. Baglyát, kazalt, asztagot tetézni. 3) Bizonyos mértékre fölös mennyiséget halmoz. Az itczével, vékával mért szilvát, almát megtetézni. 4) Átv. bőven tulajdonít, valamit. Dicsérettel, áldással tetézni a jótevőt. V. ö. TETŐZ.