, (tet-e-es v. tet-ős) mn. tt. tetés-t v. ~et, tb. ~ek. A Müncheni codexben am. fölözött, tetézett. "Jó mértéket, és bővöt, és nyomottat és tetést (superfluentem) adnak tü kebeletekbe. (Luk. VI. fej.). Gyöke azon tetik, melyből tetéz, tetem, tetemes, tető származtak; és tulajdonképen am. tetős; közel áll hozzá érteményben a mai tetéz; V. ö. TETÉS, (2).