, (tě-tet) mivelt. m. tětet-ětt, par. tětess. Eszközli, parancsolja, meghagyja, hogy valaki bizonyos helyre, vagy cselekvőleg tegyen valamit. Letetetni valakivel a könyvet. A levett süveget föltetette velem. A holttestet szekérre tetették. Szolgai, durva munkát tetetnek vele.
A tesz igének egyszerü te gyökéből alkotott szó, mint, vétet, hitet, vitet, altat, nyugtat, fektet, étet, itat. V. ö. TĚSZ. Különbözik: tettet.