, (té-et-e-mény) fn. tt. tétemény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvény, cselekedet, mint a szabad akaratnak végrehajtott műve, máskép: tett. Mai szokás szerént rendesen csak a jó szóval egyesülve használtatik: jótétemény. (Azonban a ,tett szó ellentétes szóval egyesülve is, mint: jótett, gonosztett, büntett). Pesti Gábornál magában is jótétemény helyett áll. "Míg szolgálhattalak, szeretél (mily helyesen használja a viszonyos multat): immár látod, hogy nem lehet tőlem és gyílelsz. Ha hálálatlan nem volnál, kit ezelőtt a haszonért szerettél, mastan is szeretnél akkori téteményemért. (XXII. mese). Újabb használattal annyi is mint tétel, honnan téteményes am. tételes (positivum).