, (té-et-el) fn. tt. tětel-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Nem egyéb, mint a hangzatosság végett el szótaggal megnyujtott tét. Hasonlók: vét vétel, lét létel, ét étel, hit hitel, menet menetel, jövet jövetel, rovat rovatal. 2) Jelent különösebben valamely irományban, eléadásban, számvitelben egyes szakot, körülményt, vitatkozásnál, vitatás közben valamely bizonyítandó mondatot, pl. "A lélek halhatatlan. Így könyvvitelekben is valamely egyes kiadásra vagy bevételre vonatkozó esetet, vagyis azon kiadásra vagy bevételre vonatkozó eset eléadását, pl. "A pénztárba fizetett NN. lejárt váltóbeli tartozása lerovásaúl 100 forintot.