, (tě-et) fn. tt. tét-et. 1) Tárgyra vonatkozva, amit valahova helyezünk, állítunk, fektetünk stb. különösen játékban, kereskedésben azon mennyiség, melyet nyerészkedés végett ajánlunk, odaadunk. Az első tétre nyerni, a másodikban a nyereséget is elveszteni. 2) Cselekedet, mivelkedet. Jó tét, gonosz tét. Jó tét helyébe jót ne várj. (Km.) "Bódog a szolga, kit mikor jövend az úr, lelendi ő neki úgy tétét (ita facientem, Münch. cod. Luk. XII. fej.). "Bánom tétemet. (Ugyanott XVII. fej.). Késaság és gyilkosság tétejért (v. téteiért a codex irásmódja szerént: tetèiert, tudnivaló hogy az e = hosszu é vagy közép ě, az è pedig rövid e. Ugyanott XXIII. fej.). Képeztetésre hasonló a vét, lét, hit, ét főnevekhez, melyek el utóragot is vesznek fel: vétel, létel, hitl, étel és így tétel. Egyezik vele a hellen ϑεσις, és a német That. V. ö. TĚSZ.