, (test-i-ség) fn. tt. testiség-ět, harm. szr. ~e. Erkölcsi ért. a testi érzékek, vágyak, ingerek öszvege, mennyiben az állati élet gyönyöreire vonatkoznak egyedűl, s a lélek nemesebb törekvéseivel, élvezeteivel ellenkeznek. A testiség elfojtja a szellemet, kiirtja az erényt. A testiség élveit keresni. A mértékletes élet, a bőjt megzabolázza a testiséget.