, (ter-v) fn. tt. terv-et, harm. szr. ~e. Átv. értelmü szó, s jelent alapfogalmat vagy alaprajzot, mely valamely készülőben levő vagy végrehajtandó műnek, egésznek mintegy vázolatát terjeszti elé. Építendő templom, intézet terve. Bizonyos vállalathoz, képhez, beszédhez, költeményhez tervet készíteni. Tanterv, mely az eléadandó tanulmányok mennyiségét, s a tanítási rendszert terjeszti elé. Terv szerint végrehajtani valamit. Kivihető, kivihetetlen terv.
Több réginek hasonlatára, mint: kedv, nedv, redv, orv, örv, sérv, senyv, enyv stb. alkotott új szó.