, (ter-ěm-ész-et-i-ség) fn. tt. természetiség-ět, harm. szr. ~e. Természeti tulajdonsága vagy állapota valaminek. Az emberi ösztön természetisége. Az atyai szeretetnek temészetisége. Különösen tettetés nélküliség, szendeség, gyermetegség, mesterkéletlenség. A ferde müveltség, mesterkélt társadalmi szabályok kivetkőztetik az embert természetiségéből.