, (tér-ség) fn. tt. térség-ět, harm. szr. ~e. Nagyobb helyet foglaló tér; sikság, lapány. Alföldi, tiszavidéki térség. Hull a zápor az alföldi térségen. (Népd.). Mennyiben az illető gyökszónak nagyságát vagy gyűsokaságát jelentik, hasonlók hozzá a síkság, hegység, völgység, rónaság, pusztaság, mezőség, posványság, tóság, erdőség, Bakonyság, Hanság, Nyirség stb.