, (tet-em-ěs) mn. tt. teteměs-t v. ~et tb. ~ek. 1) Eredetileg és némely régibb iróknál, pl. Szabó Dávidnál, am. csontos, izmos, tagos, testes. 2) Átv. és mai szokottabb jelentéssel, ami a maga nemében nagyobb, feltünőbb, fontosabb, mintegy szembeötlőbb, láthatóbb, kitetszőbb. Tetemes haszon, tetemes dolog, tetemes kár. Tetemes oknál fogva.