, (tep-ěs-ed) önh. m. tespedt. Eredetileg, mint Erdélyben s különösen a székelyföldön mondják: tepsed, azaz (meglágyulva) szétnyulik (Kríza János); ugyanazon törzsü tepsi szóval. Innen áttétellel, s átv. ért. rugalmasságát vesztve mozdulatlanul romlik, poshad, peshed; tétlenül hever. Tesped az álló víz, a tunya ember teste.