, (ter-ěm-ész-e-tlen) mn. tt. természetlen-t, tb. ~ěk. A természetnek szokott rendét, törvényeit nem követő, vagy azokkal ellenkező; továbbá a dolognak természetéhez nem illő, nem alkalmazott; erőtetett. Természetlen állás, állapot. Természetlen dolog, midőn az anya gyülöli, vagy épen megöli gyermekét. Ellentétül V. ö. TERMÉSZETES. Határzóként am. természetlenül.