, TÉRÜL, (tér-űl) önh. m. térűlt. Bizonyos iránytól másfelé fordúl, hajlik. Igaz útra térűl.
Félre térül. "Hogy az istenekhez térölj es irgalmasságot nyerj. (Sz. Krisztina élete. 29. l.). Térűl fordúl. (Pázmán Pr. 461.). Megtérült a borjú benne (km.), azaz megjuhászodott, lecsendesedett. (Szabó D.). Megtérül a kár, veszteség.