, TERÜL, (ter-ül) önh. m. terűlt. 1) Helyiségre vonatkozólag am. fölülete bizonyos távolságban szétnyúlik. Falunk határa két mérföldnyire terűl. 2) Mondjuk testről, midőn tágul, szélesül, szétlapul, s ez által mintegy nagyobb tért képez vagy foglal el. Elterűl a sodrófával nyujtott tészta. Kiterűl a sátor, midőn kifeszítik. Szétterül az árvíz. 3) Leesve, ledőlve, lefekve bizonyos tért beföd. Leterül a tőből kivágott fa. Földre, jégre terült. Estében hanyatt terült.