, (ter-ěm-ětt) mn. tt. termětt-ět. 1) Mondjuk életszerves, különösen növényi, de néha életszervetlen testekről is, mennyiben azt állítjuk rólok, hogy teremnek. Alföldön termett búza. Kertben termett vetemények, gyümölcsök. 2) Emberi testalkatra vontkozólag am. bizonyos testi alakkal biró. Szépen termett legény, szép növésü. 3) Átv. bizonyos czélra alkalmasnak fejlődött, vagy képességgel bir valamire. Nagyra termett ifju. Világra termett ember. Lóra termett legény. Katonának, papnak, ügyvédnek, szinésznek termett fiú. V. ö. TERĚM, (1)