, (ter-ěm-ész-et-ěs) mn. tt. természetěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Ami valami dolognak eredeti szerkezetén, mivoltán alapszik, azzal megegyezik. Az éhség, szomjuság természetes vágyaink. Mi természetesebb, mint erős munkában elfáradni? Természetes működései az emberi testnek. A szeretet saját gyermekei irányában az anyának természetes tulajdonsága. Természetes halál, mely a természet törvényei szerint egykor szükségkép bekövetkezik. Ennek természetes oka van. 2) Néha használjuk bizonyító, erősítő kifejezésül. Természetes, hogy te is meghalsz. Az természetes, úgy van, úgy kell lennie. 3) Ami bizonyos dologgal egyszerre támad, együtt létezik. A szülék, gyermekek és testvérek egymással természetes öszveköttetésben vannak. A füst természetes jele a gyuladásnak, égésnek. 4) A mesterkéltnek, erőtetettnek ellentétese. Természetes ember, tettetés nélküli, nyilt, őszinte, a müveltség máza által eredetiségéből ki nem vetkőzött; különösen, gyermeteg. Természetes beszéd, nyilatkozat. Természetes arczszin, nem festett. Természetes haj, nem paróka. Természetes bor, nem kotyvasztott. Természetes mozgás, járás. 5) Túl a Dunán, nevezetesen Göcsejben, am. indulatos, akaratos. V. ö. TERMÉSZETI.