, (ter-ěm-esz-t) áth. m. termeszt-ětt, par. termeszsz, htn. ~ni v. ~eni. Munka, szorgalom által eszközli, hogy bizonyos növények teremjenek, sarjakat hajtsanak, gyümölcsözzenek stb. Két tényező kivántatik hozzá: elsőben, hogy magában a földben is meglegyen a termő erő; másodszor, hogy az eléállitáshoz emberi munkásság is járuljon. Gabonát, dohányt, kendert, lent, zöldséget, takarmányt termeszteni. Burgonyát, répát, repczét termeszteni. Napi szükségekre, kereskedésre való növényeket termeszteni.
Törzse terem ige, de amelynél ezen származék szükebb érteményü, minthogy kizárólag csak növényekre vonatkozik. Alakra az eszt, aszt képzőjü igék osztályába tartozik, azon különbséggel, hogy megfelelő ed, ad önható alakja (termed) nincsen, mint a dermeszt, förmeszt, mereszt stb. igékkel viszonyló dermed, förmed, mered; t. i. önhatólag már az egyszerü terem szót használják vagy tájdivatosan különösebben a székelyeknél divatos termik közép igét. Így a mulaszt, omlaszt, ömleszt, kopaszt átható igékkel is a mulik, omlik, ömlik, kopik állnak viszonyban. Egyébiránt V. ö. TERĚMT; TENYÉSZT; TERMEL.