, (ter-ěm-ész-et-i) mn. tt. természeti-t, tb. ~ek. 1) Bizonyos viszonynál fogva a természethez tartozó, arra vonatkozó, azt illető. Természeti események, tünemények, változások. Ennél fogva különbözik tőle a természetes, mely valaminek szoros belső viszonyát, öszveköttetését jelenti a természettel, vagyis ami valamivel szükségkép létezik, vagy belőle foly; honnét természetes esemény, tüneményváltozás, mely a természet törvényeiből szükségkép származik vagy azokkal egyezik. 2) Ismeretekre és erkölcsi tárgyakra vonatkozólag, amit a velünk született ész törvényeiből vagy lelkünk bel sugalmából tudunk, ami nem külsőleg viszonylik velünk. Természeti jog, törvény, erkölcstan. Természeti vallás, mely értelemben különbözik tőle a természetfölötti, az Isten nyilatkoztatta vagy alapította (positiv) vallás stb. V. ö. TERMÉSZETES.