, (ter-ěm-és) fn. tt. termés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) A növénynek magról, tőről, gyökérről fakadó létrejövése, sarjadzása, növése, tenyészése. A növények termését mesterségesen előmozdítani. 2) Az átható igétől származva am. a létrejövés, növés eszközlése. A föld termését mivelés által előmozdítani. 3) Állatokra vonatkozva, születés, származás. Valakinek termését szidni, káromolni. 4) Maga a termés által létrejött növény, sarjadék. Idei, tavali termés. Bő, szűk termés. Nyugodt földnek jobb a termése. (Km.). 5) A növények gyümölcsei, tenyészésök vég eredményei. A gyümölcskertet, szőlőtáblát termésével együtt megvenni. Reménylett termését előre eladta. Érczekről is mondják: bányatermés. 6) Öszvetételeknél az előrészben különösen érczekre vonatkozva am. a természetben vagy vájáskor tiszta, vegyületlen állapotban talált pl. termésarany, termésréz, terméskénkő stb. am. eredeti, tiszta, vegyületlen, mesterkéletlen növésü valami. Továbbá terméság, mely termőbimbókat hoz (latinul: termes); termésbimbó, melyből virág fakad, s illetőleg gyümölcs terem.