, (ter-ep-ed) önh. m. terpedt. Széles ért. mondjuk rugalmas vagy tágulékony részü testről, midőn szétterjed, eltertyed, két vagy többfelé nyúlik, szétnyílik. Tesped a széthúzott száj. Terped a kifeszített sátor, esernyő. Szorosb ért. terpednek a lábak, kezek, midőn két ellenkező irányban kinyulnak. Az uszó béka lábai elterpednek. Terped az ember, midőn szétveti lábait. Gyökre és alapfogalomra nézve egyeznek vele a terebes, terebély, terepes, terepély, terjed, tertyed és származékaik. V. ö. TÉR, fn. Molnár A. szerint latinul: desidet, azaz lefelé száll, mennyiben terpedés által az illető állatnak vagy testnek dereka alább esik, továbbá: torpet, azaz tesped, minthogy ami tesped, az rendesen szétmegyen, megtágúl, rugalmasságát veszti, pl. peshedt alma, tök.