, (ter-ěm-et) fn. tt. termet-ět, harm. szr. ~e. Szófejtésileg, a képzési hasonlat szerint véve annyit tenne, mint a termés által kifejlett testnek alkata, külseje, formája; de szokott szoros értelemben a köz életben főleg az emberi test alakjára vonatkozik. Alacson, magas, sugár, zömök termet. Karcsu, nyulánk, vastag termet. Szép, helyes, deli, rút, idomtalan termet. Deli, jeles, ép termete. (Faludi).
"Kertünk alatt szánt egy eke,
Egy szép legény áll mellette,
Úgy megtetszett a termete,
Halál választ el mellőle.
(Népd.).
A növénytanban az egész növény külseje. (Habitus).