, (ter-j) elavult, azonban némelyek által ismét fölélesztett fn. melyből terjed, terjeszt, terjeszkedik, terjesznyeg eredtek. Azon r gyökü szók osztályába tartozik, melyek a j betüt kihangzásképen vették föl, mint gerj, fürj, eperj, szederj, orj, marj, sarj, tarj. Eredetileg ter-i lehetett, t. i. a véghez csatolt i a gyökhangzónak elhagyott ékezetét látszik pótolni. Egyébiránt a tér és terj között azon különbséget állíthatjuk föl, hogy amaz általán am. spatium, emez pedig extensio, vagyis a testnek azon minősége, melynél fogva bizonyos tért foglal el, vagyis a téren kinyúlik, széttágul, széled. De van belterj (intensio) is. V. ö. TERJI; TERJILEG.